A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munka. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. augusztus 27., kedd

Szereted a munkádat?



A hétvégi baráti találkozón szóba került, hogy nem jó irány, ha valaki csak a megélhetést látja a munkájában. Azért választ egy jól fizető szakmát és ehhez aztán azért választ egy elit egyetemet, hogy majd jól keressen. Ha nincs mögötte motiváció, elköteleződés, szenvedély a munkája iránt, pár év és kiég.

Azt látom magam körül, hogy a fiatalok hasonlóan gondolkodnak. Elit egyetem után irány külföld, hogy diplomás szakemberként jól keressek. A másik véglet, hogy szereti a választott szakmáját, de abból nem tud megélni. Éppen ezért elmegy külföldre egy jól fizető, ám segédmunkának számító állásba. Sokszor a melója ellenkezik az elveivel és erkölcsi dilemmát is okoz neki, de csinálja, mert jól fizetnek és kell a pénz. Ez is egyenes út a kiégéshez.


A rögösebb út, ha szereted a hivatásodat és ragaszkodsz hozzá. A magad útját akarod járni. Idő, míg kialakul az ügyfélköröd, idő, amig végre magabiztosan mozogsz a munkádban, a kollégáid között, a vállalati kultúrában. Idő, amíg annyi pénzt tudsz összeszedni, hogy viszonylag jól meg tudj élni. Erre, persze nem mindenkinek van lehetősége és ideje. De az is tény, hogy a kiégés ezzel az úttal elkerülhető, mert motivált vagy és azt csinálod, amit szeretsz. És képes vagy a kisebb-nagyobb megalkuvásokat is elfogadni.


A kiégés pedig alattomos dolog. Az első jele, amikor hiperaktívvá válsz. Aztán jön például, hogy már azt is utálod, aki öt méterrel távolabb elmegy melletted.


A reziliencia fejlesztése sokat segít a tudatosság és az önismeret útján. És segít a kiégés elkerülésében is. A megoldás benned van!



2024. augusztus 6., kedd

Fogadjunk, hogy nem tudsz jól nyaralni!

 



Nyaralni jó. Az első napokban még kérdezgetjük egymástól, hogy mit hagytunk otthon. Egy-egy hiánynál összehúzzuk a szemünket, kicsit megfeszül a gyomor, anyázunk, aztán új gondolat csúszik be a negatív helyére: megvesszük útközben! Telnek a napok, esténként visszameséljük az út melletti romokat, a lepattant vagy új mediterrán házakat, a virágzó leandereket, a vigyorgó és üvöltve beszélgető olaszokat. A kedvesen útbaigazítós eladót, a készséges pincért, a QR-kódos, mobilról beolvasós étlapot. A dolgok hiánya egyre kisebb görcsöt okoz, csak röhögünk az egészen. A negatív gondolatok kiütik egymást és pozitív előjelet kapnak. Négy nap kell ehhez, legalább… Nyaralni tényleg tudni kell, ezt is meg kell tanulni. Nem csak az időbeosztást, a delegálást, a kommunikációt a munkatársakkal. Azóta figyelem magam, amióta Andrea Gállal elkészítettük a nyaralásról készült podcastot.

Négy nap sem elég ahhoz, hogy kiürüljön az agy, ne az otthoni melós dilemmákon gondolkodjunk. Inkább egy hét kell a felejtéshez, és igazán akkor kezdődik a nyaralás. Az ideális pedig innentől kezdve a három hétnyi pihenés. Ha közben fel nem hív egy kolléga, de ez már egy másik történet…