Azt látom magam körül, hogy a fiatalok hasonlóan gondolkodnak. Elit egyetem után irány külföld, hogy diplomás szakemberként jól keressek. A másik véglet, hogy szereti a választott szakmáját, de abból nem tud megélni. Éppen ezért elmegy külföldre egy jól fizető, ám segédmunkának számító állásba. Sokszor a melója ellenkezik az elveivel és erkölcsi dilemmát is okoz neki, de csinálja, mert jól fizetnek és kell a pénz. Ez is egyenes út a kiégéshez.
A rögösebb út, ha szereted a hivatásodat és ragaszkodsz hozzá. A magad útját akarod járni. Idő, míg kialakul az ügyfélköröd, idő, amig végre magabiztosan mozogsz a munkádban, a kollégáid között, a vállalati kultúrában. Idő, amíg annyi pénzt tudsz összeszedni, hogy viszonylag jól meg tudj élni. Erre, persze nem mindenkinek van lehetősége és ideje. De az is tény, hogy a kiégés ezzel az úttal elkerülhető, mert motivált vagy és azt csinálod, amit szeretsz. És képes vagy a kisebb-nagyobb megalkuvásokat is elfogadni.
A kiégés pedig alattomos dolog. Az első jele, amikor hiperaktívvá válsz. Aztán jön például, hogy már azt is utálod, aki öt méterrel távolabb elmegy melletted.
A reziliencia fejlesztése sokat segít a tudatosság és az önismeret útján. És segít a kiégés elkerülésében is. A megoldás benned van!
