Fogadjunk, hogy nem tudsz jól nyaralni!

 

Nyaralni jó. Az első napokban még kérdezgetjük egymástól, hogy mit hagytunk otthon. Egy-egy hiánynál összehúzzuk a szemünket, kicsit megfeszül a gyomor, anyázunk, aztán új gondolat csúszik be a negatív helyére: megvesszük útközben! Telnek a napok, esténként visszameséljük az út melletti romokat, a lepattant vagy új mediterrán házakat, a virágzó leandereket, a vigyorgó és üvöltve beszélgető olaszokat. A kedvesen útbaigazítós eladót, a készséges pincért, a QR-kódos, mobilról beolvasós étlapot. A dolgok hiánya egyre kisebb görcsöt okoz, csak röhögünk az egészen. A negatív gondolatok kiütik egymást és pozitív előjelet kapnak. Négy nap kell ehhez, legalább… Nyaralni tényleg tudni kell, ezt is meg kell tanulni. Nem csak az időbeosztást, a delegálást, a kommunikációt a munkatársakkal. Azóta figyelem magam, amióta Andrea Gállal elkészítettük a nyaralásról készült podcastot.

Négy nap sem elég ahhoz, hogy kiürüljön az agy, ne az otthoni melós dilemmákon gondolkodjunk. Inkább egy hét kell a felejtéshez, és igazán akkor kezdődik a nyaralás. Az ideális pedig innentől kezdve a három hétnyi pihenés. Ha közben fel nem hív egy kolléga, de ez már egy másik történet…

A podcastot itt tudjátok meghallgatni: https://szotkerek.hu/20240716/eletorom-fogadjunk-hogy-nem-tudsz-nyaralni-vakacio-gal-andrea-szupervizorral/

Beszéljünk a NAG-okról!

Felvételi. Nehéz pillanatok, nem tudom, hogy perceket, órákat kell-e várnom, mire behívnak. Pont úgy mint, amikor időpont nélkül megyek az urológiára. Állok a lepattant folyosón sokad magammal, és szöszmötölök a telefonnal vagy bambulok. Próbálok beszélgetni, az jó, mert addig sem a „mit kérdezhetnek majd?” kérdésen tőröm a fejem. Tízpercenként nyílik és csukódik az ajtó. Aztán utolsó előttiként bemegyek és pillanatok alatt befeszülök. A gyomrom szorul, a gondolataim nehezen jönnek az étlen-szomjan eltöltött, majd három órai várakozás után. 

Próbálok koncentrálni, érvelni, de úgy érzem, hogy süket fülekre talál a mondandóm. A bizonytalanságom fokozódik, amikor az egyik felvételiztető szánakozva néz: „te szegény, nem jó, amit mondasz. Hát nem érted?”

Végül 10 perc után kijövök és össze vagyok zavarodva. Azt érzem, hogy percekig a berlini fal öt darabjához beszéltem. Zsibbad a kezem, lábam, kiszáradt a szám. Biztosan elrontottam valamit. De ez nem lehet igaz, hiszen kutattam, olvastam, megírtam, hivatkoztam. Akinek kellett, az is előzetesen rábólintott. A gyomrom két fala összepréselődik. Nem fog sikerülni, elbénáztam.
 
A gondolataim összevissza csapódnak, aztán rájövök, hogy a NAG-ok hálójába kerültem. Megrohantak a negatív automatikus gondolatok. Ez az a folyamat, ahogyan egy adott szituációt értelmezünk, az esetek zömében negatívan. Ez pedig borúlátó, elutasító érzelmeket generál és jönnek a stressztünetek is. Ugyanakkor jó hír, hogy megtanulható, hogyan tudjuk kétségbe vonni a NAG-okat, hogy azok valójában mennyire realisztikusak, mennyire megalapozottak.

Gondolati ferdítés 

Ráczék kutatása szerint a negatív automatikus gondolatok az esetek zömében valamifajta „gondolati ferdítést” tartalmaznak. Ezek általában felnagyító, eltúlzó/irracionális gondolkodási minták és a realitástól elrugaszkodott következtetésekhez, rossz, pesszimizmustól átjárt érzéseket generálnak. (Rácz és mások, 2019)
 
Csak néhány kognitív torzítás:
• egy szituációban csak a negatív aspektusokra fókuszálunk és degradáljuk a pozitív dolgokat.
• a helyzetet vagy önmagunkat a „dupla vagy semmi” alapján, szélsőségesen értékeljük.
• minimális információnk van, mégis magabiztosan jósoljuk meg egy dolog kimenetelét.
 
A felvételi után viszonylag hamar kikeveredtem a NAG-okból, ami annak köszönhető, hogy vannak rá technikák, amivel „felül lehet írni” őket. Hasonló tűnetek azonban előjöhetnek a munkahelyen is.
A NAG-okra jó a coaching, és ha meg szeretnéd tudni, hogyan lehet uralni a NAG-jaidat, keress bátran! Coachként támogatni tudlak a felfedező utadon.
 
 

Bemutatkozás